A nagy csendnek körülöttem nagyon egyszerű oka van. Költöztünk. Becsomagoltuk az egész életünket, és egy másik lakásban kezdjük újra kicsomagolni. Már tudtuk úgy karácsony környékén, hogy mi is vár ránk, csak az időpontot nem tudtuk, de ez is elérkezett. Költöztünk már nem is egyszer. Már családként is magunk mögött hagytunk egy otthont, és most, két kicsi lánnyal ismét nyakunkba vettük az összes holminkat és mentünk. Maradtunk városon belül, és nem sajnáljuk, mert itt jobb, nagyobb, fényesebb, nyugodtabb, de... De mégis ott éltünk majdnem 7 évig, sok elmék köt oda, sok munka volt benne.
Most még a kicsomagolásnál tartok, amit igen csak hosszúra nyújtottam el, mert ez nekem nem csak egy egyszerű rámolás. Átértékelek, újragondolok mindent, hogyan tovább, és merre. Biztos vagyok benne, hogy a meleg is rányomja a hangulatomra a bélyegét, de én nem lépek ezen az egészen túl annyira könnyen. Ma érkezett el az ideje, hogy elkezdjek alkotni, vettem két szép fonalat, és elővettem a horgolótűt is. A varrógép persze már zakatolt, hisz új függöny kellett, de a tényleges "munka" csak majd ez után fog beindulni igazán.
Köszönöm, hogy megoszthattam ezt veletek, mert Ti biztosan "tudjátok", érzitek, hogy mit is akarok kinyögni :)
Fogok jönni, amilyen hamar csak tudok, belehúzok, és erőre kapok. Mert csinálni kell még falvédőt, meg tatyót, meg mindenféle tárolókat, és az ajtóra is kell egy sk. névtábla. Szóval tervek azok vannak, dögivel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése